Le akarod váltani a mindenkori kormányt? Tényleg? Szerintem neked arra semmi szükséged nincs. Mielőtt még nekem támadnál, és rám zúdítanád a rohadt narancs és hervadt szegfű áradatát, tegyünk egy kísérletet. (Figyelem! A következő sorok erőteljes általánosításokat tartalmaznak.)
Megjelent: 2021-04-02
Tegyük fel, hogy fellép nálam egy agyi rövidzárlat, és azt gondolom, holnaptól én leszek az ország új megváltója, ezért elindulok a következő választáson. Szimpatikus is vagyok meg tök jó fej meg még azt is megígérem, hogy ha én leszek a valaki, akkor nem járok majd Dubajba magángéppel, meg nem lövetem majd ki senki szemét, és biztos nem fogok megváltozni, maradok ilyen szerény és alázatos, de tényleg (persze). Ezen felbuzdulva milliók vetik belém bizalmukat és húzzák be az ikszet a nevem mellé, aminek következtében tényleg én leszek az új Valaki. Jól is csinálom a dolgom, felvirágoztatom az országot, a gazdasági mutatók olyan magasan lesznek, hogy innen a Földről már nem is látjuk őket, a vezetékes gáz és víz mellett minden háztartásban külön pénzcsapok lesznek, állami kolbászgyárakban készítik majd a kerítéselemeket. Közben nem hazudok, nem lopok, a gyerekem a körzeti iskolába jár, a sógorom nem épít fel vállalatbirodalmat állami megrendelésekre alapozva, nem mászkálok brüsszeli ereszcsatornákra hátamon egy zsák krumplival, köszönök a portásnak a Parlamentben, lehajtom a vécéülőkét. Szóval, tök kompetensen, feddhetetlenül csinálok mindent, de ide a rozsdás bökőt, hogy Te (na jó, nem Te, hanem valaki más) ennek ellenére előbb-utóbb a szádra vennél. Hogy miért, az szinte teljesen mindegy. Rosszul fésülöm a hajam, balkezes vagyok, nem szeretem a pacalpörköltet (mégis milyen ember az ilyen?), későn szoktam bilire, sapkahordási szokásaim hektikusak (most akkor van rajtam vagy nincs rajtam, döntsem már el), meg hát egyébként is biztos csak megjátszom magam. Mind-mind annak a jele, hogy egy vezetésre képtelen, pszichopata, genyó vagyok (egyéb jelzőkkel ízlés szerint kiegészíthető), aki csak a saját/családja/a háttérhatalom/Soros György hasznát lesi. Tehát záros határidőn belül már nem csak a leváltásomat szeretnéd, letagadnád azt is, hogy rám szavaztál, ha már kellőképpen felkorbácsolták a hangulatot ellenem.
De lépjünk még egy kicsit tovább illetve vissza az eredeti felvetésre. Tedd fel magadnak a kérdést: mi történne akkor, ha holnap arra ébredsz, hogy az általad utált kormány megbukott? Felszabadult ünneplésbe kezdenél? Boldogan énekelve, pároddal kézen fogva elszökdécselnétek a naplementébe pezsgőt bontani a haverokkal? Imába foglalnád az új kormány tagjainak nevét? Vagy onnan kezdve kedves lennél a szomszédjaiddal? Türelmesen várnál a sorban, amíg az ügyintéző részletezi a kolléganőjének, hogy az általa előző este a tévében megnézett műsor milyen mértékben járult hozzá az életről eddig alkotott képének megváltozásához? Széles mosollyal, egy megvilágosodott Buddha nyugalmával és bölcsességével beszélnél az anyukával, aki rátolja a lábadra a bevásárlókocsit a Tescoban, miközben a kocsiban ülő gyermeke bömbölve terít be nyálcseppekkel és félig rágott túró rudi darabokkal? Nem zavarna többé, hogy a Jolán férje sikeresebben „optimalizálja” a befizetendő adóját, így ők idén is Thaiföldön ünneplik majd a Karácsonyt távol a rokonságtól?
A Te életed miben változna meg? Szorgalmasabb lennél? Kedvesebb? Kevesebbet foglalkoznál más életével, és többet a sajátoddal? Megváltozna a világnézeted? Onnan kezdve hinnél Istenben vagy épp ellenkezőleg elveszítenéd a hitedet? Nem utálnád többé azt, aki fideszes/dékás/elempés/emeszpés/momentusmos/liberális/kommunista/nem azt gondolja, amit Te? Megváltozna a környezeted? Olcsóbb lenne a kenyér? Nem rágná többet a körmét a gyereked? Nem lenne több kutyaszar az utcán?
Te vagy az, aki minden rosszért az életében a kormányt/a főnökét/a férjét/a feleségét (a sort itt is nyugodtan folytasd) okolja. Te vagy az, aki állandóan a saját igazadat szajkózod. Te vagy az, aki nem hallgatsz meg másokat. Te vagy az, aki szemetet dob el az utcán, a bunkó, aki nem használja az indexet kanyarodás előtt. Te vagy az undok eladó a közértben, aki direkt a rohadt almát adja el neked, a mindig zajos szomszéd a másodikról, akinek fúrógép fétise van, az idegesítő hülyegyerek, aki autóversenyt rendez a belvárosban, a savanyú hivatalnok, aki lekezel, mert nem ismered a jogszabályt. Ez mind Te vagy, meg Én, meg Mi mindannyian. Pedig akár másképp is lehetne, de ahhoz nem rendszerváltás kell, hanem csak Mi kellünk. Mi, akik választunk, és nem csak jövőre a fülkében, hanem mindennap.
Filó Péter