Az ünnepekre szükség van minden kultúrában, de a szokások, amiket köréjük találunk ki, azok változhatnak? Esetleg lehetnek extrémek? Van olyan szokás, ami olyan fura, hogy még vendégként sem vennénk rajta részt?
Megjelent: 2021-02-25
Tavaly jóformán elmaradt a húsvét… Mondjuk azért van abban valami bizarr, ahogy kölni- és pálinkaszagban, egyik kezedben sonkával próbálsz kicsikarni magadból valami idióta versecskét a másod unokatestvéred legkisebb lányának. Mindezt azért, hogy kapj egy tyúktojást, amit egy nyuszi tojt és csokiból van. Érted „csokiból”…
Vagy ott van például a karácsony. Mennyire természetes közeg egy fenyőfának egy hatodik emeleti panellakás a belvárosban? Mindegy is. Akkor is ott állsz mellette, szigorúan kötött pulóverben, egyik oldaladon apád, akinek be van kötve a keze, hiszen idén is ő faragta be a fát a talpába. Másik oldaladon Zsóka néni, akit kiskorod óta utálsz, de te azért vigyorogsz rá, mert így szokás ilyenkor. Aztán adtok egymásnak néhány haszontalan holmit, majd a megterített asztalnál elfogyasztjátok egy kisebb ország GDP-jét töltött káposzta formájában.
Persze tudom, hogy ezek az ünnepek alapvetően nem erről szólnak, de a szokásokat mi kerítjük köré. És ha esetleg úgy gondolod, hogy a mi szokásaink furcsának tűnnek, akkor bizony még sok mindent nem láttál a világból.
Itt van mindjárt a Fiesta de Cascamorras
Minden évben szeptember 6-án a spanyolországi Bazában több tízezer ember szalad végig tetőtől-talpig feketére festett olívaolajjal bekenve. Teszik mindezt azért, hogy megemlékezzenek arról, hogy a szomszédos város Guadix lakói egyszer, még úgy ötszáz évvel ezelőtt el akartak vinni a városból egy szent ereklyét.
Házibulinak ezt a fajta mulatságot nem ajánlanám tekintettel arra, hogy elég nehezen jön ki a plüss kárpitból a fekete olaj. De ha szeretsz olajos testtel, összepréselődve néhány száz vadidegennel szűk utcákon kiabálni…
Up Helly Aa
Ez valami olyasmi, mint nálunk a farsang, csak a végén itt megégetnek egy ártatlan viking hajót. Egyfajta télűző fesztiválsorozat részeként minden évben az utolsó januári kedden este a skóciai Lerwickben marcona, vikingnek öltözött férfiak, fáklyával a kezükben járják az utcákat, majd a felvonulás végén lángba borítanak egy életnagyságú viking hajót. Ez a szituáció egyébként itthonról is ismerős lehet. Elég csak a busójárásra gondolni Mohácson vagy a kiszebaba égetésre random farsangi felvonulásokon.
Cooper’s Hill-i Sajtgurító Fesztivál
Ha már a sajtnál tartunk érdemes ellátogatni az angliai Gloucesterbe. Ugyanis itt rendezik minden év májusának utolsó hétfőjén a híres Cooper’s Hill-i Sajtgurító Fesztivált. Általában több száz férfi és nő gyűlik össze a domb tetején és csak egy cél lebeg a szemük előtt, aminek az elérésért mindent, de mindent kockára tesznek: hogy megnyerjék a fődíjat… egy guriga sajtot.
A verseny azzal veszi kezdetét, hogy a domboldalról legurítják a sajtot, majd egy-két másodperccel később az elszánt nők és férfiak serege utána veti magát. A verseny győztese első opcióban az, aki elkapja a sajtot amire igen csekély esély kínálkozik lévén az emlegetett tejtermék akár 110 km/h sebességre is képes felgyorsulni az útja során. Második opcióban a kijelölt célhelyre elsőként beérkező/eső/guruló versenyzőt illeti meg a dicsőség. A terep adottságai jelentős befolyással vannak a verseny lefolyására. A domboldal meredeksége felülről nem belátható, ahogy az sem, hogy a fűvel benőtt terep hol rejt kisebb-nagyobb gödröt, buckát, egyéb bukkanót. Szóval az egyensúly megtartása a rajtvonaltól a célvonalig okoz némi kihívást. Nem véletlenül vár néhány mentőegység a domb aljában. Ez azért már adrenalin dúsabb, mint a húsvéti tojásfestés.
Batalla De La Rata Muertas
Dobtak már meg téged bulizás közben döglött patkánnyal? Nem? Akkor még biztosan nem jártál a spanyolországi El Puigban. Az itt élő egyébként békés népek minden januárjának első vasárnapján Nolaszkói Szent Pétert ünneplik. Ahogy az egy igazi kisvárosi ünnepségen illik, esznek-isznak, táncolnak a helyi Lagzi Lajcsi műsorára, aztán elszabadul a pokol, mert ez a Batalla De La Rata Muertas
Tulajdonképpen arról szól az egész, hogy az emberek pusztán jókedvből és szeretetből döglött patkányokkal dobálják egymást. Azt hiszem nem érdemes bevetned a családi hagyományok frissítéseként a következő karácsonyi vacsoránál. Bár… Na jó, talán mégsem.
Las Bolas De Fuego
1917-ben az el salvador-i Nejapa mellett kitört a vulkán, amit a városka lakói csodával határos módon túléltek. Szent Jeromosnak tulajdonítják a csodát és az ő tiszteletére minden év augusztus 31-én megrendezik a Las Bolas De Fuego-t. Igen, ahogy a nevében is benne van, annak örömére, hogy felmenőik nem égtek porrá egy katasztrófában, tüzes labdákkal dobálják egymást. Így logikus. Nem? Állítólag nem veszélyes a dolog, nem sérül meg senki. Állítólag…
Gotmar Mela
Indiába kifogyhatatlan tárháza a fura hagyományok ügyében. Itt van mindjárt a Gotmar Mela. Háromszáz év óta minden évben két nappal Bhadrapad azaz újhold napja előtt két indiai falu Pandhurna és Sawargaon lakói lemennek a Jaam folyó partjára. Felállítanak a folyó közepére egy fatörzset és a fa tetejére tűznek egy zászlót. A falu lakói felsorakoznak a parton. Az egyik falu lakói az egyik parton, a másik falu lakói a másik parton. A feladat egyszerű. Meg kell szerezni a zászlót a fatörzs tetejéről. A zászlót megszerző falu győz. Egyszerű játék, egyszerű szabályokkal. Mondjuk azért sejthető, hogy van még egy apróbetűs rész, ami megnehezíti kicsit a dolgokat.
Szóval van a folyó, van a fa. Felsorakozik a falu népe a folyó egyik oldalán, a másik falu apraja-nagyja a másik oldalán. A legbátrabbak egyike elindul a fatörzs felé és megpróbál rá felmászni. Nyilván ezt a másik falu lakóinak meg kell akadályozni. A játékszabályokat betartva ezt úgy tudják megtenni, ha a parton állva, a vízbe szigorúan be nem lépve, kövekkel hajigálják, így hátráltatva őt az előrejutásban. Amúgy a kövek nagyságára, formájára és anyagjára tekintettel elég liberális a szabálykönyv. Bármilyen súlyú, formájú és minőségű kőzetanyag felhasználható erre a célra. Így mindenki olyan kővel dobálhat, ami lehetőségeinek és ízlésvilágának leginkább megfelel. A fékevesztett mókázásnak az sem lehet gátja, hogy „játék” közben többen súlyosan megsérülnek, sőt minden évben van halálos áldozat is.
Ezt a játékot sem ajánlanám arra, hogy felváltsuk vele a karácsonyi vacsora utáni römi partikat. Viszonylag magas benne rejlő egészségügyi kockázat. Sőt nem igazán ajánlanám senkinek, soha, semmilyen alkalomból.
Az ünnepek lényege a szeretet, összetartás, a tiszteletadás, a megemlékezés. A szokásokat viszont mi alakítjuk, ami persze ugyanúgy fontos, de itt már lehet néha kísérletezni. Bár azért patkánnyal ne dobáljátok egymást. A fontos, hogy ünnepeljünk, hangolódjunk ezekre az alkalmakra és mindig találjuk meg a lényegét, mert az az igazán fontos.
Filó Péter