Történetünk egy ízig-vérig valódi hősről fog szólni. A brit miniszterelnök is „a szó legvalódibb értelmében vett hősnek” nevezte és lehet sokaknak nem is kell bemutatnom. Ő nem más, mint Tom kapitány vagyis Sir Thomas Moore.
A 2020-as évek egyik legnagyobb „sztárjáról” van szó, akinek adománygyűjtő akcióját szinte az egész világ bemutatta, de miért is nevezhetjük őt nagybetűs Hősnek?
Megjelent: 2021-02-18
Egy ember, sok lépés
A koronavírus és az ellene folyó harcokban hozott korlátozások kilátástalanságot, letargiát és bezárkózást váltottak ki a legtöbbünkből. Persze kis idő múlva egyre többen kezdték felajánlani önzetlenül a segítségüket, ingyenes koncerteket adtak az emberek az erkélyekről, milliók tapsoltak hálából az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájáért, sok helyen érződött az összefogás. Közben a legveszélyeztetettebb korosztályból szép csendben jött egy akkor 99 éves brit veterán és úgy érezte ő is szeretné kivenni a részét a segítségnyújtásból, a harcból. Az érzés után jött a döntés, hogy gyűjtést rendez a brit állami egészségügyi szolgálat (NHS) számára. A koronavírus-járvány elleni küzdelemben 1000 fonttal szerette volna őket megsegíteni, ezért a csípőtörés után lévő férfi arra vállalkozott, hogy 100. születésnapja előtt százszor körbesétálja házának jókora kertjét.
Legyünk őszinték, hajlamosak vagyunk az idősebb generációra úgy tekinteni, mint akik már tehetetlenek és azt tapasztalom, hogy sokszor ők is így gondolkodnak önmagukról. Bár talán ez inkább a nyugati világ sajátossága, keleten a mai napig sokkal aktívabbak az idősek és nagyobb tisztelettel bánik velük a társadalom. Nem csoda, hogy a hír hallatára Tom kapitány lánya is úgy gondolta, hogy a kedves vállalkozás legfeljebb a helyi lapokba kerül be. Hősünket viszont nem az érdekelte, hogy milyen híroldalra kerül fel, csakis ígéretének teljesítésére koncentrált. Elkezdte róni a köröket, a pénz pedig elkezdett, folydogálni, folyni, ömleni!
Egyre többen kezdtek el foglalkozni a kapitány magánakciójával, aki mint egy modernkori „szuperhős”, egyedül vette fel a harc egy részét a koronavírus ellen. Kis idő múlva az egész világ megismerte őt, és jelképe lett az emberi jóságnak, kitartásnak és nagyvonalúságnak. Több száz interjút adott, ezek közül egyikben arra a kérdésre, hogy mi értelme élni, azt a választ adta: Mi más? Menni előre!
Fiatalokat megszégyenítő elszántsággal, kitartással ment előre és küzdött, hogy valóra váltsa célját. Az emberek pedig csodálva nézték, hogy egy 99 éves ember optimizmusa és tettrekészsége ekkora erővel és energiával bír.
Az egyszerű hős élete
Mikor olvastam Tom kapitányról, arra kerestem választ, hogy mi tette őt különlegessé, az életében mi válthatta ki, hogy még ilyen idősen is ilyen dolgokra vállalkozzon.
1920. április 30.-án született Keighley-ben. Apja, Wilfred építész családból származott, anyja, Isabella pedig tanárként dolgozott. Sokat versenyzett motorkerékpárokkal, első „vasparipáját” 12 évesen vásárolta. Hm…eddig semmi különös, nézzük tovább. 1940 májusában sorozták be, 1941-ben áthelyezték az indiai 9. zászlóaljba. Indiában azt a feladatot kapta, hogy képzési programot állítson össze a hadsereg motorosainak és vezesse azt. A 14. hadsereg volt az úgynevezett elfelejtett hadsereg és ennek részeként a nyugat-burmai Arakanban szolgált. Itt túlélte a dengue-lázat, amit „csonttörő láz”-nak is hívnak. Olyan erős fájdalmat képes okozni, hogy a beteg úgy érzi, mintha eltörnének a csontjai.
Miután elhagyta a hadsereget, Moore értékesítési vezetőként dolgozott, majd később egy betongyártó vállalat ügyvezető igazgatója volt. Kétszer nősült és második házasságában két lánya született. Nyugdíjas éveiket Spanyolországban töltötték, viszont felesége később demenciában szenvedett, így hazaköltöztek és 2 éves otthonápolást követően (amikor is férje minden nap meglátogatta és etette feleségét) 2006-ban hunyt el.
Bárhogy is nézem, az élete bár érdekesnek mondható, de mégsem ez tette különlegessé őt. De akkor mi? A válasz nem más, mint a döntései és elvei. Felesége 65 évesen került ápolóotthonba, Tom kapitány pedig nagyon rosszul élte meg, hogy ő már nem tud róla gondoskodni. Úgy döntött, hogy ekkor is bejár hozzá minden nap és eteti feleségét, segít az ápolóknak. Barátai kérdésére, hogy miért teszi ezt, a házassági fogadalmat hozta fel, majd újra egy egyszerű, de erős válasszal reagált: „És én olyan ember vagyok, aki tartja a szavát”. Akkor is és idősen is dönthetett volna másképp, mégsem tette.
Sir Thomas Moore hagyatéka
Egy 99 éves ember elkezd sétálni egy nemes ügy érdekében, a királynő pedig a Sir előnév viselésére jogosító lovagi rangra emeli őt. Igazán szép történet, Tom kapitány hagyatéka az utókorra pedig nagyobb, mint elsőre gondolnánk.
Tom kapitány megmutatta, hogy bárki tud segíteni és sosincs késő célokat, álmokat kitűzni. Hogy az ember mindig képes példát mutatni és ez sosem az életutunktól függ. Csakis a saját döntésünktől. Egyszerű, de nagy lehetőség ez, ami mindannyiunkban ott van, kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül. Ez Tom kapitány hagyatéka és ezt bármelyikünk tovább adhatja. Nem kell, hogy az egész világ tudjon a jócselekedeteinkről, mi csak menjünk és tegyük a dolgunk.
A századik kört két héttel 100. születésnapja előtt tette meg kertjében, méghozzá egykori alakulata, a yorkshire-i ezred katonáinak díszsorfala között. A hadsereg kifejezve tiszteletét ezredessé léptette elő, a befolyt adományok összege pedig elérte a 32,8 millió fontot (13,5 milliárd forint).
Tom Kapitányt 2021 januárjának végén szállították kórházba, ahol a koronavírus okozta tüdőelégtelenségbe 2021. február 2-án belehalt. A Downing Street 10 és 11 fölötti zászlókat félárbócra eresztették a tiszteletére és az egész országban milliók tapsoltak az utcákon, rá emlékezve.