Mielőtt elkezdtük volna az Interjút Kara Misivel, elvégeztem a szokásos felkészülést: utána olvastam, korábbi interjúkat néztem, tanulmányoztam, de sokat nem tudtam meg róla. Keveset osztott meg önmagáról, de két dologban biztos voltam: mélyebb és érzékenyebb személyiség lehet, mint amilyennek első látásra tűnik és imádja a humort. Az online beszélgetéskor lazán fogadott, háta mögött egy hatalmas Annie Hall poszterrel.
Megjelent: 2020-09-12
Azt olvastam, hogy szeretsz gombászni? Ez igaz? Valahogy ezt a hobbit nem tudtam elképzelni Rólad.
- Pedig igaz, bár nem űzöm olyan aktívan már, de néha még eljárok. A szarvasgombát szeretem legjobban, de a vargánya és róka gomba is kedvenc.
Hobbijaid között találtam még a természet búvárkodást, horgászatot, vadászatot.
- Ezek közül a vadászatot egyáltalán nem űzöm, csak a vizsgám van meg. Gyenge a szívem ilyen tekintetben. Horgászás közben nem látom a halat, miközben bekapja a horgot, de lelőni egy állatot… az nekem már nem menne.
Ezek szerint jól éreztem, hogy érzelmesebb pasi vagy. Talán az érzékenység feltétel is, hogy valaki jó művész legyen. 88-ban gyerekként megnyertél egy versíró pályázatot, amit még a Szerencsi csokigyár indított. Az iskola rádióba be is kellett utána olvasni, szóval korán megszólalt már a gondolatod egy „rádióban”. Már akkor is örömet okozott a versírás?
- Ez nálam egy szerencsés adottság. Alapvetően egy műszaki beállítottságú srác vagyok. Akkor nem okozott ekkora örömet, mint mostanság és nem is gondoltam eleinte, hogy ezzel fogok foglalkozni. Most meg azonnal jegyzetelek, mikor jön egy gondolat. Az elején mobilokban írtam fel ezeket, de rengeteget elhagytam… azokból a jegyzetekből egy pár zenekar ellenne. Ma viszont már élvezem, főleg, mikor lenézek koncert közben és azt látom, hogy a 80. sorban is éneklik a szöveget. Olyankor eszembe jut, hogy mikor írtam, hol, kiről. Ez egy nagyon jó érzés.
Ki tudja, lehet azokból a jegyzetekből tényleg több együttes is eljátszogat a mai napig. Az ihlet bármikor megtalál vagy van egy rítusod a szövegíráshoz?
- Állapotba kell kerülnöm az alkotáshoz és már kitapasztaltam, hogy hajnal két óra és pirkadat között szeretek leginkább dolgozni. Ilyenkor teljes sötétség van nálam, egyedül vagyok, nyugalomban, átszellemülve. Mindig van egy ötletem, ez a központi vár, köré építem a bástyákat és így már gyorsan meg is van, hogy mit akarok mondani a szöveggel.
A szövegírásról eszembe jutott, hogy a Pálinka dal-t 3 óra alatt raktátok össze. Ez igaz?
- Így van, egy pályázatra csináltuk. Pár perc alatt legépeltem a dalszöveget, Tibi gyorsan megcsinálta a zenét, Misi felénekelte és már kész is volt.
Elég lazán hoztátok akkor össze. Beszélgetés közben valahogy az érződik rajtad, hogy nagyon szereted a szabadságot.
- Sose voltam egy röghöz kötött töpörödött törpördög, meghatározza az életemet a szabadság mindenféle formája.
Ez gyerekkorból ered? Abban az időszakban alakultál ilyenné?
- Nagyszüleim mutatványosok voltak. Körhintával, céllövöldével, dodgemmel járták az országot. Volt egy piros nagy lakókocsijuk és nyáron, ahogy vége volt az iskolának, nővéremmel bevágódtunk a lakókocsiba és mentünk velük.
Élvezted az utazást, azt, hogy ilyenkor folyton új ingerek értek?
- Sokszor megálltunk kukoricatábláknál, letörtünk párat és azt ettük. Az akkori időben a nyár átlagosan egy hét tengerpart vagy Balaton volt a többi gyereknek, én meg utaztam végig és nagyon élveztem. Nem feltétlenül utazni szeretek, hanem megérkezni valahova, ott eltölteni hasznos időt. Kirándulni szeretek, új helyeket felfedezni és a mai napig szinte minden filléremet az utazásokra költöm.
Nagyszüleidtől akkor egy igazán szabad és változatos gyermekkort kaptál, legalábbis nyaranta. Mi a helyzet a szülőkkel? Ők hogyan neveltek?
- Nagyon szabad szelleműen. Például nem kérdezték, hogy hova megyek tovább tanulni. 18 éves koromban mondták, hogy ha baj van, akkor majd szóljak. Mindent magamnak teremtettem meg, de persze mindig számíthattam rájuk. Az erkölcs és a fundamentum nagyon erősen belém lett verve.
Ha már család, akkor nem akarom kihagyni a Magnát sem. Ti olyan „régimódi” bandának tűntök, a szó legjobb értelmében. Nem egy ember van és a többiek, hanem igazi banda hangulat, mint a The Rolling Stones, Queen. Azt tudom, hogy sokat nélkülöztetek. Volt, hogy egy koncert után egy hamburger menüt közösen ettetek meg. Ezek a helyzetek összekovácsoltak Titeket?
- Volt olyan év, hogy 3-5 koncert volt összesen, azt sem tudtuk, hogy érdemes-e egyáltalán folytatni. Sok erő kellett, de most nagyon tudjuk értékelni a sikert, végig jártuk a létrát. Igazából nem találkozunk minden nap, mindenkinek más az érdeklődési és baráti köre. Mi olyan haverok vagyunk, akik imádnak együtt zenélni.
És ha nem zenélnél, akkor most épp mit csinálnál, milyen utat választanál magadnak?
- Imádok főzni. Elmennék Lombok-ba, ez egy Indonéz sziget, ott nyitnék egy kifőzdét, csak úgy szórakozás képpen. Na meg tengerfüggő vagyok, úgyhogy ott ellennék.
Misa mindeközben átszellemülten egy jóízűt harap egy kovászos uborkába. Néztem és önkéntelenül kiszaladt belőlem: Te ugye úgy istenigazából élvezed az életet?!
- Máshogy nem is tudnám és szerintem máshogy nem is éri meg.
Apám egyszer látott rajtam egy burkolt szomorúságot és csak ennyit mondott: Fiam semmi más nem számít, csak hogy boldog vagy-e vagy sem. És ha nem, akkor megteszel-e érte mindent, hogy boldog légy?
Sosem értettem azokat, akik panaszkodnak. Törekedni kell a boldogságra és tenni érte.
Te boldog vagy?
- Igen, de ha nem vagyok boldog, akkor megteszek érte mindent.
Utolsó kérdés: miért van Annie Hall poszter a falon?
- Tudtam, hogy ezt meg fogod kérdezni. A film végén van az egyik kedvenc jelenetem, ami nagyjából meg is határozza az életemet:
Elmegy a fószer a pszichológushoz:
-Doktor úr, a bátyám bolond! Tyúkanyónak képzeli magát!
Mire a doki:
-Miért nem hozta el hozzám?
Erre a fószer:
-Én elhoznám, de akkor ki kelti ki a kiscsibéket?
Számomra nagyon felemelő a maga abszurditásában megélni a dolgokat. Meg amúgy nagyon üres volt ez a fal…