A Cirkusz világa kit ne tudna lenyűgözni, na persze a minőségi, profi verzióra gondolok, nem arra, amikor egy fehér pónit festenek be „zebrának”. Ebben a bohém, de zárt világban tanul és él Lauri Vivien. A budapesti Baross Imre Artista Képző intézmény növendéke, álma pedig, hogy artista legyen. A vele készült interjúban megismerhetjük őt és egy kicsit nagyobb betekintést kaphatunk ebbe a zárt, de nagyon érdekes világba.
Megjelent: 2019-09-21
Anyukád magyar, apukád olasz. Az olaszokra azt mondják, hogy temperamentumban erősebbek. Ezt magadban is érzed, örökölted?
- Igen és könnyebben nyílok meg, mint a környezetemben lévők. Sokan nem merik kifejezni az érzéseiket, én viszont könnyen barátkozom, szeretem az új dolgokat. Ez belülről jön. Azt szoktam mondani, hogy a normális, az unalmas.
Akkor olaszul is tudsz?
- Folyékonyan és kettős állampolgár is vagyok. Előny is a szakmában, mert az olasz egy meghatározó nyelv a cirkuszban.
Ha jól tudom anyukád vitt fitness-re, amit 9 évig űztél is. Miből gondolta, hogy ez jó lesz neked?
- Kiskoromban is szerettem produkálni magam. Bukfenceztem, a végén pedig üvöltöttem, hogy: tádááá. Ezután jött a fitness, láttuk, hogy jól megy, hogy kapcsolatot tudok teremteni a közönséggel.
Ezután viszont bárhogy is vesszük, nagy ugrás volt a Cirkusz. Mikor jött az életedbe?
- 2016. április 29.-én jött az ötlet egy cirkuszi előadás végén. Először el sem akartam menni, anya „rángatott” el, hogy már megvan a jegy.
Várj csak, miért nem akartál elmenni az előadásra?
- Minden évben mentünk, de ahogy nőttem, úgy éreztem, hogy ciki cirkuszba menni. Nem akartam, de anya elvitt és úgy jöttem ki a sátorból, hogy én artista leszek. 14 évesen ott abban a pillanatban eldöntöttem. Mindig is vonzott a színházi világ, a reflektorok, a közönség. Nem hétköznapi dolgot akartam csinálni. Azt akarom, hogy olyan munkám legyen, amit szeretek csinálni.
Így viszont már 14 évesen részlegesen elszakadtál a szüleidtől. Ezt hogyan élted meg?
- Hajtott az álmom, menni akartam és megcsinálni, így nem volt annyira nehéz, inkább furcsa volt, hogy kollégiumban vagyok, távol az öcsémtől, anyumtól, apumtól. Tetszik a Budapesti nyüzsgés, de nagyon jó hazajönni. A család nekem egy menedék, ahova visszajöhetek, tudom, hogy mindig van helyem, ha belefáradok az egészbe.
Szoros családi kötelékben éltél ezek szerint. Ők hogyan fogadták, hogy „cirkuszos” akarsz lenni és elköltözöl otthonról?
- Anya azonnal megértette, apa nehezebben engedett. Ő az elején még elítélte ezt a cirkuszos világot. Először a cirkuszra haragudott, de valójában az fájt neki, hogy el kell mennem, de ahogy eljött az első nyílt napra, látta, hogy milyen komoly munka folyik, hogy milyen profizmus van egy minőségi cirkuszban és akkor ő is beleegyezett és elengedett.
Lassan három éve jársz oda. Úgy érzed, hogy tényleg megtaláltad álmaid hivatását?
- Az elején csak a fényt és a csillogást láttam, most már látom a hátulütőit is, de még mindig ugyanúgy szeretem és akarom. Szakosításnál már az elején kiválasztottak, mert kicsi vagyok és könnyű. Zicc-ezek, 9 méter magasban lenget egy srác egy hármas csoportból, és így csinálom meg a gyakorlataimat.
Ezeknél a gyakorlatoknál ki vagytok kötve? Elég veszélyesnek hangzik.
- A forgók ki vannak biztosítva, a fogók nem, de az iskola elvégzése után már a forgók is választhatnak, hogy kötéllel vagy kötél nélkül csinálják. Alul van egy szivacs, de az biztos, hogy kötél nélkül a leglátványosabb a produkció. Ehhez viszont nagyon össze kell szokni a csoportnak, kiismerni egymást, hogy kialakuljanak a mozdulatok, érezd a másikat.
Mikor eljött a legelső színpadra lépés, az milyen érzés volt?
- 2017 cirkuszfesztivál, a fővárosi nagycirkuszban volt, beválogattak a nyitóképbe. Én voltam az egyetlen új ember és nagyon boldog voltam. Amikor megcsináltam a komplimentet (kiállás) a közönség felé az katartikus volt.
Most, hogy Te már jobban bele látsz ebbe a világba, melyiket választanád: utazó cirkusz vagy helyhez kötött?
- Mind a kettőre nyitott vagyok, mert engem a porond illata fogott meg. Ahogy mondják a cirkuszosok: „Ha belépsz egy cirkuszba és elkap a manézs illata, attól már nem szabadulsz.” Velem is ez történt, de nyitott vagyok az új féle cirkusz felé is. Létezik egy rivalizálás a klasszikus és az új cirkusz között. Például, hogy maradjanak-e az állatok. Az új fajta cirkuszokban már inkább egy történetet mesélnek el, kezdik összemosni kicsit a színházzal. Családot is szeretnék, bár azt szokták mondani, hogy érdemes szakmából választani az utazás miatt. Gyerekek pedig akár a lakókocsiban is felnőhetnek, ez nem szokatlan, sőt.
Ha már cirkuszi állatokat említettél: hogyan veszik rá őket, hogy megcsinálják a trükköket?
- Jóban vagyok több idomárral is és elmondták, hogy étellel érik el. Már nem fenyítik az állatokat. Eleve nem vadonban születnek, sokuk a cirkuszban nő fel. A Magyar Cirkuszokban nagyon jól bánnak az állatokkal, sok idomár annyira szereti őket, mint a saját családjukat.
És ez alatt a három év alatt találkoztál már olyan emberrel, aki cirkuszos lakókocsiban nőtt fel? Éreztél valamit rajtuk, amiben mások lettek?
- Találkoztam, persze, de nem vettem észre különbséget. Főleg a cirkuszos dinasztiákra jellemző, hogy a gyerekük így nő fel. Talán annyi érződött ezeken az embereken, hogy még kevésbé félnek a produkcióktól, még lazábban tudják csinálni.
Viszont az elején említetted, hogy már a hátulütőket is látod ebben a szakmában. Számodra eddig mi a legnehezebb a cirkuszi életben?
- Van egy hármas csoport, ahová régóta be akarok kerülni. Mindig őket néztem. Abból a csoportból kikerült egy lány, mert kiiratkozott, én pedig bekerültem a helyére. Bennem volt, hogy most meg kell mutatnom és gyorsan arra a szintre jutnom, ahol ő volt. Túlságosan is rágörcsöltem az ugrásokra, ezért semmi sem sikerült. Olyan akartam lenni, mint az a lány, de anya azt mondta erre: „Sose akarj olyan lenni, mint más, mert te Te vagy. Önmagadat add, a saját képességeidet hozd ki magadból.” Ez segített és önmagamra találtam, ami után a gyakorlatok is tökéletesen sikerültek. Akkor már megvolt a szerződés a csapattal, amikor tudták, hogy a lány kiszáll, szóval ez is nyomás alatt tartott, hogy jónak kell lennem, hisz már van egy élő szerződés.
Ez a szakma viszont leginkább fiatalon művelhető. Mi lesz később? Más iskolát is szeretnél elvégezni?
- Ha végzek itt, akkor egyből dolgozni szeretnék. A csoportunk már kapott szerződéseket is. Ezt tényleg fiatalon kell csinálni, mert ebből gyorsan ki lehet öregedni. Szeretnék még valamit elvégezni később, ami a cirkuszhoz köthető, hogy továbbra is ott tudjak maradni. Esetleg egy edzői pálya szóba jöhetne.
Erős elhivatottságot érzek benned, de Te hogyan látod a 25 éves Önmagad?
- Sokan vannak, akik csak azért jönnek ide tanulni, mert nem kell olyan sokat magolni, mozogni is lehet, de igazán nem akarják ezt az egészet. Én minden porcikámmal imádom és a tanárok is érzik, hogy ki az, aki akarja és ki az, akinek csak hóbort. Nagy álmom a Monte Carlo-i cirkuszfesztivál és a Cirque du Soleil. Tőlük egyszer már jöttek hozzánk érdeklődni, figyelni, és az egyik számunk érdekelte őket, úgyhogy most ezért hajtok, hogy ezt az álmot is elérjem. Még távolinak tűnik, de bízom benne.
Vivi háromnegyed hatkor felkel, mozog, lenyom pár dupla szaltót, délután tanulja az alap érettségi tantárgyakat, majd visszamegy próbálni este nyolcig. Három éve még Békéscsabán sétálgatott, most pedig külföldi szerződéseket teljesít azzal a Cirkuszos csapattal, amibe bekerült. Mi ez, ha nem elhivatottság?! Hiszem, hogy az embernek van egy elrendelt útja, amire ha rálép, akkor valóban boldog tud lenni, ezen a fiatal lányon pedig pont ez látszik. Mi pedig ezután is ámulunk majd azokon az ugrásokon, késdobáláson, zsonglőrködésen, amit a cirkuszosok újra és újra megcsinálnak előttünk és mindeközben csak annyit tudunk mondani: olyan könnyűnek tűnik…