Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy lehetséges az, hogy a ’80-as, ’90-es és kétezres évek klasszikus hősei, járgányai és helyszínei mit keresnek egy könyvbe sűrítve és, hogy történhet meg az, hogy Conan, a barbár vállvetve harcol Gandalffal egy óriási dinoszaurusz ellen egy varázslatos kastély bejáratánál. Ehhez meg kell ismernünk a környezetet, amiben Wade, fiatal hősünk mindennapi, átlagos középiskolás életét éli.
Megjelent: 2018-02-04
Ugyan Ernest Cline, amerikai író nem büszkélkedhet túl sok könyvvel, a Ready Player One-on kívül az Armadai címen kiadott sci-fi-jén kívül csupán pár forgatókönyv írásában segédkezett be, mégis az utóbbi években egyre többször lehetett hallani a nevét a kockák körében. Talán nem is véletlen, hogy maga Steven Spielberg is felfigyelt az író azóta Alex- és Prometheus-díjas könyvére. A film 2018-as megjelenése nagy vízhangot keltett a nerd szubkultúra körében, ugyanis már a film előzetese is számtalan popkultúrális érdekességekkel kápráztatja el a nézőt – például a Vissza a jövőbe című sci-fi-ből a DeLorean autó, vagy Freddy Kruger a Rémálom az Elm utcában című horrorból - és rengeteg szórakoztató easter eggeket rejt.
A nem túl távoli jövőben, 2044-ben járunk. Az emberiség nyersanyagait lassacskán teljesen felélte, az autók üres tankkal állnak az utak szélén, az emberek egymásra épített konténerekben laknak és a lakosság fele éhezik. A tehetetlenség és a kiábrándultság elől mindenki egy virtuális valóságba menekül saját VR szemüvegén keresztül. Ez az OASIS, amit Halliday, a milliárdos, aki a szerepjátékok, retro zenék és filmek megszállottja tervezett. Az OASIS mindent megad a felhasználónak, aki meg tudja fizetni a szolgáltatásokat. Rajta keresztül lehet dolgozni, tanulni, szórakozni. Mivel mindenki itt tölti a napja jelentős részét, számos piaci szereplő költözött erre a platformra, vagy szűnt meg teljesen. Az utazási irodák, a vidámparkok, a rendezvényközpontok, sőt az iskoláknak is egy jelentős része mind a múlt homályába veszett. Csupán azok maradhattak fent, amik az ember fizikai szükségleteinek kielégítését szolgálják, például éttermek és szállítmányozási cégek.
Wade már ebbe a világba született bele és már el sem tudja képzelni az életét az OASIS-on kívül. Még iskolai tanulmányait is virtuális szemüvege mögül folytatja, reménykedve abban, hogy egyszer majd ő is eljuthat számos más világba, amit a program tud nyújtani számára, mint például a ’80-as évek Amerikájába, vagy a hiperrealisztikusan felépített Középföldére.
A világot alapjában rengette meg a hír, amikor meghalt Halliday, de a java csak ezután jött. Mindenki e-mail címére a világon egyszerre érkezett meg a kreátor utolsó üzenete: Az OASIS-on belül elrejtett három kulcsot és három kaput, és akinek sikerül mindegyiket megtalálnia, az örökli a teljes vagyonát.
Veszett hajszába kezd az egész világ és a legkitartóbb kockák magukat „nyest”-nek nevezve olykor klánokba tömörülve, olykor magányos farkasként kutatják a kulcsokat. Vannak azonban, akik tudásukat és idejüket felajánlják egy cégnek, az Innovative Online Industries-nek. Az IOI célja az, hogy felvásárolja az OASIS-t és átformálja az egészet, hogy hasznot húzzon belőle. Ehhez viszont szüksége van az alkotó vagyonára.
A vadászat éveken át zajlott eredménytelenül, amikor aztán Wade, az oklahomai fiatal fiú megtalálta az első kulcsot. Ezzel elszabadul a pokol és az élete nagy veszélybe került.
A könyv a - témájából kiindulva - természetesen nem mindenkinek fog tetszeni a regény. Leginkább azok az emberek fogják élvezetesnek találni, akik otthon vannak a ’80-as évek Amerikájának popkultúrájában, az informatika rövid történelmében, a filmek és a sorozatok világában. Ugyan számos helyen leülepszik a könyv – többek között szinte a legelején, ahol igazán meg kéne fogni az olvasót – mégis elmondható róla, hogy ezt a történetet, ha egyszer valaki elkezdi, nem fogja tudni abbahagyni. A nosztalgiafaktor és a kincs utáni izgalmas nyomozás egyvelege nagyon jó atmoszférát teremt, amiből az olvasó képtelen kiszakadni. Szinte hallja az ember a korszakra jellemző és óriási sikert arató synthwave zenei irányzat legnagyobb klasszikusait a sorok olvasása közben.
Kezünkbe véve a könyvet sokszor bipoláris hatást válthat ki belőlünk. Az olvasó egyrészt elszörnyülködik a való világon, és arra gondol, hogy soha nem akarja, hogy elkövetkezzen ez az elkorcsosult, nyomasztó világ, ami fele tart az emberiség. Amikor viszont a cselekmény az OASIS-on belül játszódik, az ember bármit megtenne azért, hogy a tudomány és a technika olyan szintre jusson még az ő életében, hogy ő is részesüljön ebben a csodában. Hiszen valljuk be: mindenki álma az, hogy megelevenedjenek kedvenc könyveinek, filmjeinek, játékainak helyszínei. Szeretnénk romantikus sétákat tenni a viktoriánus kori Anglia legszebb kastélyainak kertjében a szerelmünkkel, vágyunk rá, hogy Clint Eastwoodal az oldalunkon megtisztítsuk a bűntől a közeli kisvárost, vagy, hogy óriási gépkígyók ellen harcoljunk lézerfegyverrel a kezünkben, hogy megmentsük a galaxist.
Sci-fi talán még sosem volt ennyire kézzelfogható és közeli, mint a Ready Player One-ban. Hozzászokhattunk a műfaj ikonikus alakjainak – például Philip K. Dick vagy Isaac Asimov – olvasása közben, hogy sokszor nagyot álmodva, olykor teljesen elrugaszkodva a valóságtól, a távoli jövőben zajlanak a történeteik, ahol robotokat, űrhajókat és más, ma még elképzelhetetlen technikai vívmányokat használnak az emberek. Ernest Cline víziója ezzel szemben realisztikus, szinte garantáltan bekövetkezik az elkövetkező húsz évben az, amit megírt, úgy, mint a fosszilis energia felemésztése és az informatika ilyen magas röptű szárnyalása.
Nekünk tehát nincs is más dolgunk, mint elolvasni a könyvet, felkészülni a változásra, reagálni a jövő kihívásaira és készen állni akkor, mikor szemüvegünk lencséjén felvillan a felirat: READY PLAYER ONE.
Szilágyi Viktor írása