Úgy érzem, hogy a népzene művelését kaptam küldetésként

Sokszor az egyik hangszerével alszik, hogy azonnal lejátszhassa azt a dallamot, ami ébredéskor jut eszébe. Délvidéki magyarként egy háborút is átélt, évek óta együtt zenél két testvérével, énekesnőként a Holdviolában is megállta a helyét. Volt már koncertje Keleten és Nyugaton is, mégsem tudunk róla sokat. Milyen ember lehet a Prima Primissima-díjas Török Tilla, aki ilyen fiatalon már egy kalandos életet tudhat magáénak? Olvasson tovább, mert úgy hiszem, hogy megkapjuk rá a választ.

Megjelent: 2017-04-28


Hogy viseled azt, hogy nem csak Magyarországon, hanem már külföldön is egyre híresebb vagy?

- Nem arra törekszem, hogy engem ismerjenek meg, hanem azt, amit képviselek és ezt mindenképp szeretném az értékkel társítani. Úgy érzem, hogy a népzene művelését kaptam küldetésként. Június negyedikén, a trianoni békediktátum aláírásának napján születtem. Amikor megtudtam elég mélyen érintett, de egy olyan gondolatisággal karöltve, hogy a népzenével kell vinnem a lángot a Kárpát-medencében és a világban is.

Ezek szerint fontos, hogy amit művelsz az értéket képviseljen.

- Ma, amikor ekkora értékválság van a világban, fontos, hogy ezeket a dolgokat megőrizzük, átadjuk. Az emberek azt veszik észre, hogy „gyorsan múlik az idő”... de miért múlik gyorsan? Mert nincs benne érték. Ha nem töltöd meg az idődet értékkel, ami számodra az, akkor valóban elsuhan az élet.

Tudom, hogy nagyon fontos Neked a népzene, de volt esetleg próbálkozásod már más műfajjal is?

- Voltak olyan felkérések, hogy énekeljek angol pop számokat, de aminek nincs köze a népzenéhez és nem csak a magyar népzenére gondolok, az egyszerűen nem jelenik meg bennem. Viszont érdekes párhuzamot hozok, mert az egyik kedvenc énekesnőm Whitney Houston. Azért szeretem a hangját és zenei kifejezésmódját, mert nagyon mély népzenei elemeket is hordoz a hajlításokban, díszítésekben.

Sírva vigad a magyar, mondják sokszor és Te is említetted régebben, hogy jobban szereted énekelni a szomorú dalokat.

- Ezeket a típusú dalokat a mélységük miatt szeretem. Szerencsére a fájdalmakat, amiket ezekbe a népdalokba kódoltak nem kellett megélnem és nem is tudom olyan szinten átélni, mintha megtörtént volna. De maga a hanganyag, dallamanyag és a szöveg átélése hordoz számomra olyan mélységet, amivel nagyon jól tudok azonosulni. Népzenei vonatkozásban a vidámabb dalok inkább a pajzánság vagy az ivás felé mennek el... ezek a témák kicsit távol állnak tőlem. Ettől függetlenül nagyon szeretek mulatni, szórakozni.

Gondoltál már arra, hogy ezekkel a dalokkal segítesz feldolgozni olyan fájdalmakat, amiket a hallgatóság közül többen megéltek?

Ez biztos, hogy így van. Volt több olyan élményem már, hogy visszajeleztek emberek, hogy nem gondolták volna, hogy ennyire azonosulni tudnak egy népdallal. Ezek a dalok nem jutnak el olyan széles rétegekhez, mint szerintem kellene, főleg azok nem, amik a nagy mélységeket hordozzák. Sok ember meghall egy ilyen mélységű népdalt és mint egy rakéta, elindulnak benne a tisztító folyamatok, amik kiszívják a gennyet a sebből, hogy így fogalmazzak.

Fotó: Varasdi Petra

Nagyon kiegyensúlyozott embernek tűnsz, de biztos változtatnál valamit az életedben. Mi lenne az?

- A határidőkkel nagyon hadilábon állok. Ha valamire fel kell készülni, mindig az utolsó pillanat vagy inkább az utolsó utáni pillanat zsonglőre kell, hogy legyek. Remélem, hogy ebben változni fogok. Viszont amikor ez megtörténik, akkor olyan energiák szabadulnak fel, amit ha előtte kérnének két héttel, hogy legyen meg az az inspiráció, az istenért nem menne.

Az éneklés is az energiákkal való „mágia” és régen a táltosok, sámánok használtak bizonyos anyagokat, hogy tudják használni ezeket az erőket. Talán az adrenalin szabadít fel Benned olyan ötleteket, amit egy nyugodt, hétköznapi napban nem találnál meg.

- Mindig azért imádkozom, hogy ha eljön ez a pillanat, akkor az adrenalin ne stresszként jelenjen meg, hanem egy ihletett formában.

Ilyen sok alkotói folyamathoz energia kell. Miből nyered, hogy ne merülj le?

- Az Istenbe vetett hitből. Ebben a világban nem igazán érzem jól magam, mert ez az emberi mélységek és nem a magasságok világa. Amikor jól érzem magam és azt érzem, hogy ez az az állapot, amiben mindenkinek kerülnie kellene, az a színpad, amikor a zenével olyat közvetítek a közönségnek, amiből erőt nyer. Ma nehéz szerintem saját magunknak megteremteni azt a világot, ami a csodákat hordozza. A belső hang felismerése, egyáltalán az, hogy létezik ilyen, ezt mindenkinek saját magának kell megtalálnia a lelkében.

Volt olyan bukás, törés az életedben, ami segít, hogy kihozd Magadból ének közben a mély érzéseket?

- Minden bukás az akkori idő függvényében értékelhető bukásnak vagy sikernek. Igazából én nem hívnám ezeket bukásnak, inkább akadálynak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy jó időközönként adagolta nekem ezeket, mert így arányosan indult a tapasztalatszerzésem. Magánéletben azt figyeltem meg, hogy aki nem kapja meg időben azt a magánéleti csalódást, amitől a padlóra kerül és utána ebből az érzésből nem húzza ki hajánál fogva saját magát, annak sokkal tovább tart a tanulási folyamat és a tapasztalat szerzés. Fontos ezeket megélni.

A szabadidődet kreatívan töltöd vagy áldozol a pihenés oltárán is néha?

- Szerintem mozgás nélkül nem lehet élni. Mindenkit arra biztatok, hogy akár egy irodai munka után is tegye meg. Ez egy olyan döntés, amit a saját magad boldogsága érdekében megteszel, hogy utána a környezetedbe is boldogságot tudj varázsolni. Emellett szeretek aludni, persze nem a végtelenségig. Nem unaloműzőként, hanem az álmok miatt. Szerencsére szinte mindig emlékszem rájuk, színesben álmodok, sokszor repülök. Néha lazulósnak tűnhetnek a napjaim, de rengeteget szoktam gondolkodni, ami kívülről nézve haszontalan dolognak tűnik.

Fotó: Varasdi Petra

Konyha! Ritkán tartózkodsz ott vagy egész jól kijöttök?

- Imádok főzni. Számomra nagyon fontos, hogy egészséges ételt egyek, hogy amit beviszek a szervezetembe az jó legyen. Biogazdálkodással foglalkozó szülők gyermekeként ez egyértelmű. Főzés közben olvasgatom a receptes könyveket, de nem bírom ki, hogy ne variáljam a recepteket. Élvezem az egész folyamatot. Mindenkit arra bíztatok, hogy élje meg, hogy milyen érzés a zöldségeket megfogni, megszagolni, hogy ne úgy tekintsünk rájuk mint egy futószalagon lévő termékekre, még ha sajnos azok is. Vegyük észre, hogy az íz is észlelés, tapasztalás. És azt kell észrevenni, hogy ha minőségi étellel táplálkozunk, akkor abból kisebb mennyiség is elég. Volt olyan, hogy egy évig csokin éltem.

Zöldségekről beszéltél, ezek szerint vegetáriánus vagy?

- Régebben több húst ettem, egy ideje már alig-alig. Most tapasztalom ki, hogy mi az a húsarány, ami még hasznos számomra.

> A művész pálya egy másfajta életet kíván meg. El tudod képzelni Magad egy hagyományosabb családmodellben?

- Azzal nem tudok azonosulni, amikor a karrier miatt valaki feláldozza a családot. Nagycsaládos szülők gyermekeként nekem ez a családmodell. Isten megadta, hogy teremteni tudok, élet adásra vagyok képes, ezt az örömet, boldogságot biztos nem fogom magamtól megvonni. És ez megint egy más szintű energia, amivel az ember kirobbanhat. Ez a nők kiváltsága.

Úgy tudom, hogy munkáddal sokat segítesz a keleti kapcsolat ápolásában is. Fontos szerintem, hogy ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk és hogy hova tartozunk.

- 2014-ben Kazahsztánból felhívtak, hogy szeretnének meghívni egy fellépésre. Annyira meglepődtem, hogy azt se tudtam, hogy hol vagyok és hogy Kazahsztán hol van. Most újra meghívtak és azon gondolkodom, hogy mit tudnék még nekik adni, mivel tudnám még inkább megerősíteni azt a testvér-barátság kapcsolatot, amit ők táplálnak irántunk.

A beszélgetés alatt észrevettem, hogy az apró dolgoknak is nagyon tudsz örülni. A kisgyerekek szoktak ilyenek lenni, minden kis apróságnak örülnek, mosolyognak. Az emberek többsége felnőtt korára ezt elfelejti. Te miért maradtál ilyen?

- Ha belegondolunk, hogy az univerzum milyen kis részei is vagyunk és a Nap csak egy hétig nem kelne fel, akkor minden életnek vége lenne... hálát kell adni minden egyes napért, amit örömmel, szeretettel tölthetünk el. Gondolj csak bele, látsz egy kis magocskát és abban minden programkód benne van, hogy almafa legyen belőle. Egy kis magból... Épp ezért szeretek csíráztatni, mert relatíve kevés idő alatt élet születik a magokból a víz hatására... ezt a teremtést imádom nézni és ebből erőt meríteni. Jó, ha az ember is mielőbb észreveszi, hogy képes a teremtésre. Testvéreim kérdezték is, hogy Tilla, neked mindig minden valahogy megoldódik. A családban is így vagyok elkönyvelve. El is gondolkodtam, hogy ez az én kiváltságom lenne-e, de rájöttem, hogy nem. Ez mindenkiben ott van.


<< Főoldal
Tetszett Önnek ez a cikk?